Tartalomjegyzék
Ismeri a Golden és a Labrador közötti különbségeket?
Amikor kiskutyát keresünk, nagyon fontos, hogy tisztában legyünk az igényeivel és főbb tulajdonságaival. Így gondoskodhatunk róla, és megadhatunk neki mindent, amire szüksége van ahhoz, hogy jól és egészségesen éljen, emellett pedig megtudhatjuk és előre láthatjuk, hogy valóban a legjobb választás-e az otthonunkba.
A retrieverek általában nagyon társaságkedvelő kutyák, és nagyszerű társak, de e csoporton belül minden fajta sajátos módon fejezi ki természetét. Mindkét fajta, a labrador és a golden, hasonló céllal létezik: segíteni a vadászokat a zsákmány megmentésében, különösen az elárasztott területeken. Ez a tény sokat tanít a személyiségükről.
De tudja-e, hogy mi a különbség e két fajta között? Az alábbiakban egy kicsit többet megtudhat a kutyavilág eme népszerű bajnokairól. Jó olvasást!
Fizikai különbségek a Golden Retriever és a Labrador között
Annak ellenére, hogy sok közös vonásuk van, a Golden Retriever és a Labrador kiemelkedő vizuális különbségekkel rendelkezik. Ezeket a fizikai jellemzőket megfigyelve, amelyek meghatározóak a következő felsorolásban, sokkal egyszerűbb lesz első pillantásra megkülönböztetni a két kutyát. Kövesse!
Lásd még: Madame kutyája: ismerj meg 21 elegáns és luxus fajtát!Méret és súly
A labradorok általában egy kicsit nagyobbak, de a különbség tényleg nagyon kicsi. A kutyák magasságát a padlótól a nyak tövéig mérik. A szuka labradorok általában 55-60 cm, a kanok 57-62 cm, míg a golden retrieverek 51-56 cm, a kanok pedig 56-61 cm magasak.
A két fajta súlya sem különbözik nagyon. A felnőtt nőstény labradorok általában 25 és 32 kg között vannak, akárcsak a Golden Retriever nőstények. A kan labradorok súlya 29 és 36 kg között mozog, a Golden kanoké pedig 30 és 34,35 kg között.
Színek és kabátok
Míg a labradorok rövid szőrzetűek és három egyszínűek: fekete, barna vagy csokoládé és sárga, addig a golden retrieverek, ahogy a nevük is mutatja - a Golden aranyat jelent -, szőrzetük variációja egyedülállóan sárga vagy aranyszínű, a világossárgától a mély aranyig.
A golden retrieverek szőre is hosszabb és kissé hullámosabb, mint a labradoroké, ami fontos jellemző, hogy megkülönböztessük az egyik háziállatot a másiktól, ha mindkettőnek sárgás szőre van.
Fej és ormány
A labradoroknak általában kissé robosztusabb, szélesebb és izmosabb a fejük, míg a goldeneké finomabb fejű, hosszúkásabb pofával. Ez a különbség, bár finom, észrevehető, és valóban jobban látszik, ha a kutyát profilból nézzük.
A Golden inkább a szetterhez, egy másik vadászkutya fajtához hasonlít. Bár erős állkapcsuk van, játék közben mindkettőnek nagyon puha a harapása.
Szemek és fülek
Mindkét fajtának sötét szeme van, amely lehet világosabb barna is, különösen a labradoroknál. A zöld vagy sárgás szemek általában keverék fajtára utalnak.
A fülek mindkét fajtánál háromszög alakúak, közel a fejhez lógnak le, és a Golden Retrievereknél hosszabbak, még inkább a szőrös megjelenésük miatt. Általánosságban a szemek és a fülek tekintetében mindkét fajta meglehetősen hasonló.
Farok
Mind a labrador, mind a golden, rendelkeznek az egyenes farokkal, amely, amikor leeresztik, a csánkjukig - a kutya hátsó "térdéig" - ér. Soha nem haladhatják meg a hátuk magasságát, amikor felemelik őket rázásra.
A különbségek a megjelenésben vannak: a labradorok farka vidraszerű, erős, izmos, vastag és rövid szőrű, míg a golden retrieverek farka aranyszínű zászlót visel, amelyről bő szőrzetük lóg le.
Viselkedésbeli különbségek a golden és a labrador között
Ismétlem, ezek a kutyák számtalan közös tulajdonsággal rendelkeznek, de ennek ellenére van néhány fontos viselkedési jellemző, amelyet figyelembe kell venni, hogy az egyik vagy másik fajta mellett döntsön. Az alábbiakban ellenőrizheti, hogy melyik a Golden, illetve a Labrador sajátos viselkedése.
Szocializáció
A szocializáció minden fajta esetében fontos, mivel az állat és gazdája közötti kommunikáció javítását szolgálja. Mindkét fajta saját temperamentumjellemzőkkel rendelkezik, és már egészen kicsi koruktól kezdve szocializálni kell őket, hogy a háziállatok megtanulják kontrollálni érzelmeiket az emberekkel és más állatokkal szemben.
A labradorok általában energikusabbak, izgágábbak és keményebb kiképzést igényelnek, de mindig szeretetteljesek. A golden retrieverek a mindennapokban kicsit nyugodtabbak. Mindkét fajta azonban, ha már kiskoruktól kezdve szocializációhoz szoktatják őket, nagyon figyelmesek, és képesek megtanulni az összetett feladatokat és funkciókat, például vakvezető kutyaként.
Szükség van a vállalatra
Ehhez képest a Golden Retriever általában több figyelmet igényel a gazdáitól, mint a labradorok. Nagyon keresik az interakciót, és mindig tisztában vannak azzal, hogy mit csinál az emberük. Nem mintha a labradorok teljesen szétszórtak lennének, mert nagyon gyakori, hogy követik a gazdájukat, élvezik, hogy nagyon is lépést tartanak velük.
Ha tehát az életedbe belefér egy szőrös társ, aki veled van, aki elkísér a mindennapi teendőkben, akkor mindkét háziállat ideális. Fontos, hogy egyik fajta sem marad szokásból hosszú ideig egyedül, mert ez érzelmileg megterhelheti a kutyákat.
Energia és rendetlenség
Mindkét fajta szereti a játékot és a testmozgást, azonban a golden retrieverek lustábbak és csendesebbek lehetnek, mint a labradorok. Nagyon fontos felmérni, hogy hol fognak élni, hiszen mindkettőjüknek jót tesznek a nyitott, földhöz jutási lehetőséggel és ideális szaladgálási lehetőséggel rendelkező terek, és természetesen a háziállatok így még nyugodtabbak lesznek, és szabadon tudják majd az energiájukat elkölteni.
Mindkét fajta az évek múlásával általában nyugodtabbá válik, és 4-5 éves koruk után más személyiséget kapnak, bár fontos, hogy aktívak maradjanak, főleg a túlsúly és a szívbetegségek gondozása és megelőzése érdekében.
Barking
Ezek a háziállatok nem ugatnak túl sokat, egyik fajta sem, mivel általában csendes kutyák. Akkor ugatnak, ha találnak valamit, vagy ha figyelmeztetni akarják gazdájukat.
Főleg akkor, ha nincsenek stresszben, és ha társaságuk van, ezek a kutyák nem csapnak sok felesleges zajt. Ha hosszú időre egyedül maradnak, előfordulhat, hogy gyakran ugatni kezdenek, próbálják felhívni magukra a figyelmet. Szintén hajlamosabbak lehetnek az ugatásra, ha térre és elfoglaltságra van szükségük.
Fizikai aktivitás iránti igény
A retrieverek sportkutyák, ezért szükségük van térre és testmozgásra, de mint eddig láttuk, a labradorok általában erőteljesebbek, és lehet, hogy sportolni kell kezdeni, ha ezt a társat szeretnénk magunk mellett tudni, különösen az élet első éveiben.
A Golden hajlamosabb a nyugodtabb viselkedésre, bár ő is élvezi és igényli a sok energiát. Emellett egyikük sem jó lakáskutyának, méretük és vadászkutyás tulajdonságaik miatt.
Általános különbségek a Golden Retriever és a Labrador között
Eddig felvázoltuk e két, unokatestvérnek tekinthető fajta fizikai és viselkedésbeli különbségeit. Mostantól kezdve egy kicsit többet tudhatsz meg mindkettőjük eredetéről és történetéről, valamint az árakról és a tenyésztési költségekről, hogy felmérhesd, melyik a megfelelő kutya az otthonodba és a zsebedbe.
Golden eredete és története
A Golden Retriever Skóciából származik, a Tweedwouth báró fejlesztette ki a 19. század végén, egy partridge retriever és egy már kihalt fajta keresztezéséből.
Így kezdődött el a tökéletes vadászkutya-fajta keresése, amely a szárazföldön és a régió tóval teli terepén egyaránt képes a zsákmányt elhozni. Az elképzelés az volt, hogy olyan szelíd, könnyen idomítható, erős, vízálló szőrzetű és puha harapású kutyát kell kifejleszteni, amely nem lyukasztja ki a vadat, amikor a vadászhoz viszi.
Az idő múlásával ezek a tulajdonságok kedvezett, hogy az arany kiemelkedett más tevékenységek, az ő intelligencia és a létesítmény a képzés, amellett, hogy a tanulás.
A labrador eredete és története
A labradorok Kanadából származnak, és egy másik fekete vízi kutyafajtától, az újfundlandi kutyától származnak. Ezek a kutyák különböző méretűek voltak, és az 1800-as évek elején számos, vízzel kapcsolatos feladatra használták őket, segítettek a halászoknak a csónakjukat a jeges vizeken keresztül húzni, és összegyűjtötték a lehalászott halakat és vadakat.
A fajta a kutyatenyésztésre kivetett súlyos adók következtében végül kihalt ezen a vidéken, de csak azután, hogy Angliába került, ahol más retrievertípusokkal keverték, hogy tovább fejlődhessen.
Szomorú érdekesség, hogy abban az időben csak a fekete labradorokat tekintették a standardnak megfelelőnek, és gyakori volt, hogy a sárga vagy csokoládé színű kölyköket feláldozták.
Temperamentum
Mint két kopó, szeretik az energiát, új tevékenységeket tanulnak, és természetesen keresik a gazdájuknak szánt tárgyakat.
Nagyon hajlandóak a napi feladatokra, ha képzettek, és ahogy az egyes fajták története is mutatja, a golden retrievereket úgy választották ki, hogy rendkívül kedvesek és szelídek legyenek, keressék gazdájuk figyelmét, valami nyugodtabb és finomabb a labradorhoz képest, amely egy erős tréfamester.
Általánosságban elmondható, hogy olyan kutyák, akik szeretnek szolgálni, könnyen szocializálódnak más állatokkal és nagyon szeretik a vizet!
Árak és tenyésztési költségek
A kölyökkutyák ára a szülők származásától függően változik. Egy regisztrált kennel 1000,00 és 3000,00 USD közötti összeget kérhet egy labrador kölyökkutyáért, és 1000,00 és 7000,00 USD közötti összeget egy Golden Retrieverért.
Vannak azonban olyan emberek, akiknek ezekből a fajtákból párosával rendelkeznek, és hajlandóak engedélyezni a szaporítást, akár regisztráció nélkül is, ami olcsóbb lehet. Fontos tudni a kutya eredetét, hogy a várható élettartam és a tulajdonságai megmaradjanak.
A további költségeket a takarmány, az oltások és a kiképzés jelentené, amelyek régiónként eltérőek lehetnek. A nagy felnőtt fajták havonta körülbelül 12-15 kg-ot vagy egy nagy csomag takarmányt esznek, ami általában 180 és 250 dollár közötti összegbe kerül. A kölykök leggyakoribb oltásai, mint például a V8 vagy V10 és a veszettség, 70 és 100 dollár közötti összegbe kerülnek egyenként.
További különbségek a Golden Retriever és a Labrador között
Az eddig látott különbségeken kívül van még néhány dolog, amit figyelembe vehetünk, mielőtt választanánk egy labrador és egy golden között. Az alábbiakban további adatokat közlünk, amelyek segíthetnek a kétségek eloszlatásában és a helyes választásban, emellett néhány információt adunk azokról a kutyás munkákról, amelyeket ezek a rendkívüli intelligenciával rendelkező fajták el tudnak végezni.
Élethosszig tartó
E tekintetben a két fajta inkább hasonlít egymásra, mint különbözik, és átlagosan 10-12 évig él.
Az ausztráliai Sydney Egyetem legújabb kutatása szerint a barna labradorok nagyobb valószínűséggel nem érik el ezt a maximumot, a várható élettartamuk közelebb van a 10 évhez. Úgy tűnik, hogy néhány, erre a színre jellemző egészségügyi probléma csökkenti a hosszú élet esélyeit, amelyekkel az alábbiakban foglalkozunk.
Higiénia
Tartsd meg a szőrzetük kefélésének szokását. Legalább hetente kétszer segíts, hogy ne legyen tele az otthonod, és tartsd tisztán a háziállatokat, különösen a Goldent. Kefélés közben ideje megfigyelni barátod bőrét, hogy van-e rajta bolha, kullancs, gomba, és megnézni a fülét! Tanuld meg állatorvosnál, hogyan kell ezt csinálni, mert a tisztítása nagyon fontos.
A fürdetés is beletartozik, de csak akkor, ha szükséges, és ha az állatok nagyon koszosak, speciális kutyáknak való termékekkel. Mivel szeretik a vizet, ez nem lehet nehéz feladat! Egy másik tipp a körömápolás. Ha a kutyák aktív életet élnek, és durva felületeken sétálnak, akkor természetes módon kopnak, de lehet, hogy meg kell tanulni lenyírni őket, hogy elkerüljük a karcolásokat.
Egészség
Általában mindkét fajta erős, de vannak gyenge pontjaik. Kialakulhat csípőízületi diszplázia, az ízületek rendellenessége, ami a közepes és nagytestű kutyáknál gyakori betegség. Hajlamosak a progresszív retina atrófiára, egy szembetegségre, ami vaksághoz vezethet. Szívproblémák, elhízás és fülgyulladás is gyakori.
A barna labradorok, mivel recesszív gének kombinációjából származnak, nagyobb eséllyel alakul ki náluk a fajtára jellemző genetikai betegségek bármelyike. A golden retrieverek általában jobban szenvednek az allergiától és hajlamosak a pajzsmirigy alulműködésre. Idős korukra a rák a leggyakoribb betegség.
Az élelmiszer mennyisége
A kölyökkutyák és a nagytestű kutyák felnőtt korú egyedeinek szabványos táplálékmennyisége becslés. Ha szeretné, megvizsgálhatja azokat az ételeket, amelyeket a kutyák az egyes életszakaszokban megehetnek, és állatorvos segítségével és megfigyeléssel összeállíthatja a kedvencének megfelelő étrendet, kiegészítve a hagyományos kiegyensúlyozott adagokat.
Általában az elválasztott kölyökkutyák körülbelül napi 300 g-ot esznek eleinte, 3 étkezésre elosztva, és idővel elérik a napi 500 g-ot, amit a felnőtt korban két étkezésre osztanak. Fontos, hogy mindig figyeljük a kutyát és annak súlyát, hogy ezt a mennyiséget a valósághoz igazítsuk, és elkerüljük a túlsúlyt.
Könnyű képzés
Ezeket a fajtákat nagyon hasonló vadászati feladatok ellátására fejlesztették ki, ezért olyan kutyákat választottak ki, amelyek nagy hajlamosak követni és reagálni gazdájuk parancsaira. Az ideális az, ha a kiképzést 2 hónapos korban kezdjük el, de ez nem jelenti azt, hogy a felnőtt korban nem kívánt viselkedést nem lehet korrigálni.
Mivel aktívak, fontos, hogy megtanulják a határokat, hogy ne ugorjanak rá az emberekre, vagy ne szaladjanak ki a kapun. Ami szintén gyakran előfordul, hogy nem tudják magukat kontrollálni, amikor vizet látnak, mindenáron úszni akarnak. Ezek impulzív reakciók, amelyeket a tréning sokat csillapít.
A Golden és a Labrador által végzett tevékenységek
Nem őrző-védő kutyák, de mivel erős szaglásuk és fizikai erejük révén képesek megtalálni a zsákmányt, a rendőrség és a tűzoltók gyakran használják őket szimatoló kutyaként, hogy bármit megtaláljanak, beleértve az áldozatokat is a romok között.
Figyelmességük és szolgálatkészségük megkönnyíti azt is, hogy vakvezető kutyaként kiváltságos helyet foglaljanak el, és szigorú kiképzés után gazdáiknak szenteljék életüket, akiknek szemüket kölcsönzik.
Labrador és Golden Retriever: két nagyszerű társ
Az igazság az, hogy a labrador és a golden remek választás háziállatként! Mivel nagytestű retrieverek, mindkettőnek szüksége van figyelemre és fizikai aktivitásra.
Ráadásul van néhány különbségük, mint például a betegségekre való sajátos hajlam és néhány eltérő érzelmi tulajdonság. Mégis, azt láttuk, hogy közel állnak egymáshoz és nagyon szelíd kutyák. Ideálisak olyan családok számára, akiknek van helyük és gondoskodó, játékos, energikus, intelligens és tanulásra kész társat keresnek!
Ha jól képzettek, akkor kedvesen az otthonod részévé válnak, és akár munkakutyaként vagy vakvezető kutyaként is részt vehetnek az életedben.
Lásd még: A világ legnagyobb lova: ismerj meg 15 fajtát, amelyek lenyűgöznek!