Tartalomjegyzék
Ismered a kétéltűek jellemzőit?
Az Amphibia osztály, a görög "amphis"= mindkettő és "bios"= élet szóból, azért kapta ezt a nevet, mert legtöbb képviselőjének élete két szakaszra oszlik, az egyik a vízben, a másik a szárazföldön zajlik. Három rend, az Anurák, az Urodela és a Gymnophiona képviseli őket, és a devon időszakban jelentek meg.
Világszerte mintegy 6500 fajt képviselnek, amelyek közül néhány nagyon ismerős, mint például a békák, varangyok és békalábak, míg mások kevésbé ismertek, mint például a szalamandrák. Sok kétéltűfaj, például a békák, rovarok különböző fajtáival táplálkoznak, és nagy jelentőséggel bírnak a természetes egyensúly szempontjából.
Ezért egyszerre képviselik a vízi és a szárazföldi életformákat, amelyek alkalmazkodást igényelnek, mivel eltérő tulajdonságokkal rendelkező környezetekről van szó. Hogyan lehetséges tehát, hogy a kétéltűek két különböző környezetben élnek?
Itt megismerheti a kétéltűek főbb jellemzőit.
Általános kétéltűjellemzők
A kétéltűek sokféle állatot takarnak, amelyek közül sokan megtalálhatók a brazil bioszférákban, például az amazóniai esőerdőben és az atlanti-óceáni erdőben. Az alábbiakban számos jellemzőjükről, valamint arról beszélünk, hogy ezek az állatok milyen fontos szerepet játszanak az ökoszisztémák természetes egyensúlyában.
Evolúciós eredet
400 millió évvel ezelőtt a halak vízi környezetet foglaltak el. A kétéltűek az első gerinces csoport, amely szárazföldi környezetet foglalt el. A paleontológiai bizonyítékok arra utalnak, hogy olyan tényezők, mint az éghajlat instabilitása, a kis vízfolyások kiszáradását és a tavak oxigénszintjének csökkenését okozhatták, ami ezen állatok szárazföldi környezethez való alkalmazkodását eredményezte.
Egy másik tényező lehet a nagy húsevő halak jelenléte, amelyek más halak ragadozóiként arra kényszerítik őket, hogy új környezetet keresve távozzanak.
Az igazság az, hogy egyes állatok szárazföldi környezetbe való távozásának valódi okát nem ismerjük biztosan. A devon időszakban kihalt állatok, például a "Tiktaalik roseae" (szarkofág halak) megkövesedett csontvázai bizonyítékul szolgálhatnak a vízi életre való átmenetre.
Sokszínűség
A kétéltűek a nedves mérsékelt égövi régiókban, de főként a trópusi régiókban vannak jelen. Édesvizekben, illetve a szárazföldi környezet nedves helyein találhatók. A kétéltűek a tengerben nem fordulnak elő.
A trópusi és mérsékelt égövi régiókban az egész világon elterjedt kétéltűek, mint például a kétéltűek a rend Anurans (békák, varangyok és a fa békák), is az északi féltekén és a trópusi övezetek Közép- és Dél-Amerikában, találjuk az Urodela csoport (caudata), mint például a szalamandrák, és a kétéltűek csoportja tartozó rend Gymnophiona (apodes), mint például a cecilia, megtalálható Dél-Amerikában, Afrikában ésÁzsia
Földrajzi eloszlás
Brazília a kétéltűek legnagyobb változatosságával rendelkező ország a Földön. A Brazil Herpetológiai Társaság felelős a brazíliai kétéltű- és hüllőfajok felméréséért.
2004-ben Brazília 751 kétéltűfaját jelentették be, az Anura rend (békák, varangyok és varangyok) a világ legváltozatosabb rendjének számít, és az Amazonas-erdő bioszférájában található a legtöbb anurán faj (béka és varangy) a világon.
A kétéltűekre jellemző kétlépcsős életciklus azt sugallja, hogy ezek az állatok sérülékenyebbek a környezeti degradációval szemben, ami hatással van e fajok sokféleségére.
Ökológiai jelentőség
Mivel érzékenyen reagálnak a környezeti változásokra, a kétéltűeket, különösen az anuránusokat (békák, varangyok és békalábúak) a kutatók a környezeti feltételek és a helyi emberi populáció bioindikátoraiként használják.
Sokan közülük bármilyen növényzetben élnek, könnyen megtalálhatók a városi területeken, ahol kis elöntött területek vannak. Környezeti biomonitoring-vizsgálatokat végeztek a "Leptodactylus petersii" békát, mint a szennyezés bioindikátorát használva, amely a bőrelváltozásokon keresztül megfigyelhető.
A kihalást fenyegető veszélyek
Jelenleg az ökoszisztémák átalakulása, ahol számos kétéltű élőhelye található, romlásnak indult, mint például az erdők esetében, amelyeket mezőgazdasági földekké és legelőkké alakítanak át.
Ez a folyamat e környezetek feldarabolódásához vagy akár megszűnéséhez vezet, ami a gazdag kétéltűdiverzitás elvesztését eredményezi. Más tényezők, mint például a ragadozás, a versengés és a vízszennyezés befolyásolják a brazil ökoszisztémákban élő kétéltűpopulációk, különösen az anuránok, például a békák és varangyok dinamikáját.
A kétéltűek fizikai jellemzői
A kétéltűek három nagy állatcsoportot foglalnak magukban: Urodela, Anura és Gymnophiona. Ezeknek a rendeknek különböző képviselői vannak, békák, varangyok, perverzek, szalamandrák és cecilia (vak kígyók), különböző jellemzőkkel, amelyeket az alábbiakban mutatunk be.
Bőr
A kétéltűek bőre két szövetrétegből áll: a felhámból és a bőrből. Ez egy vékony, nedves bőr, és ezen keresztül történik a bőrlégzés.
A felhámban találjuk a felszíni sejteket, amelyek keratinfehérjét választanak ki, amely kemény és át nem eresztő, és véd a vízveszteség ellen. E felhám legbelső sejtjei nyálkahártya-elválasztású mirigyeket termelnek, amelyek nedvesen tartják a bőrt, és savómirigyeket, amelyek a kétéltűek mérgeit termelik.
A dermiszt kötőszövet alkotja, lazán kapcsolódik az izomzathoz. A kétéltűek színeződéséért felelős pigmentsejteket vagy kromatofórákat tartalmazhat.
Skeleton
A kétéltűek csontvázának - a többi gerinceshez hasonlóan - az izomzat alátámasztása, valamint az idegrendszer és a zsigerek védelme a feladata. A kétéltűek koponyája lapos profilú, a szemüregek és az orrlyukak lyukakkal vannak ellátva. Az állkapcsok apró fogakkal rendelkezhetnek.
A békák gerincoszlopa rövid és merev, hátsó végtagjaik jól fejlettek, ami kedvez az ezekre az állatokra jellemző ugró mozgásnak. A szalamandrák és a vakkígyók (vakkígyók) gerincoszlopa megnyúltabb és rugalmasabb.
Végtagok
Végtagjaikat négy láb és lábszár alkotja, általában hártyásak, valódi körmök vagy karmok nélkül. 3-5 ujjpercük van, amelyek mozgásfunkciója lehetővé teszi számukra a járást, úszást vagy ugrást.
A békáknál és varangyoknál megfigyelhető szökdöső mozgásmódot például ezen állatok evolúciójának tekintik, hogy elmeneküljenek ragadozóik elől. Egyes kétéltűeknek nincsenek lábai, és a majmok rendjébe tartoznak, mint például a vak kígyóként ismert cecilusok.
Lásd még: Mennyi ideig él egy kutya? Nézze meg az átlagos időt és a változókat!Szív
A kétéltűek, a négylábú gerincesek szíve három üreggel rendelkezik: két pitvarral (bal pitvar és jobb pitvar) és egy kamrával, kettős, azaz tüdő- és szisztémás keringést biztosítva.keringési.
Boca
A száj általában nagy, és gyengén fejlett fogakkal rendelkezik, amelyek nem a zsákmány megrágására szolgálnak, hanem megakadályozzák, hogy az kiszabaduljon a szájból. Jól átjárható, és a gázcsere révén a bőrlégzésben is részt vesz.
A nyelv a száj elülső részéhez csatlakozik, amelynek mirigyei viszkózus anyagokat termelnek a zsákmány befogására. A kétéltűek a nyelvüket a zsákmány felé vetik ki, amelyet aztán visszahúznak, és a zsákmányt egészben lenyelik.
Színek
Sokan láttunk már néhány különböző színű békát vagy varangyot. A kétéltűek színeződése a békák és varangyok által képviselt anuránok rendjébe tartozó fajoknál figyelhető meg. Ezek testének színeződése változatos mintázatot mutat, és a polimorfizmus gyakori ezeknél a kétéltűeknél, ami befolyásolja a zsákmány-zsákmány viszonyt.
Mások, mint például a Dendrobatidae családba tartozó mérges békák, élénk színűek, és napközben a talaj felszínén mozognak.
Mérgek
A kétéltűek bőrében farmakológiailag bőralkaloidoknak nevezett anyagok nagy változatossága található meg, amelyek a ragadozó számára kellemetlen érzéseket okozhatnak, ha megharap egy kétéltűt. Egyes mítoszok a kétéltűeket érintik, amikor mérgező anyagokról beszélünk. Ilyen a béka esete, amely mérgét áldozatára célozva tüsszent, ami nem igaz!
Az történik, hogy a békáknak van egy szem mögött elhelyezkedő mirigypárjuk, amelyek nyomásra megrepedhetnek, és egy viszkózus, fehéres anyagot bocsátanak ki. Ez a folyadék mérgező anyagokat tartalmaz, és szemmel érintkezve irritációt, lenyelés esetén pedig komplikációkat okoz mind az emberek, mind az állatok számára.
A kétéltűek élettani jellemzői
Most, hogy már számos különböző fizikai jellemzőt és megközelítést ismerünk a kétéltűekről, merüljünk el még mélyebben ebben a tartalomban, és nézzük meg a kétéltűek élettani jellemzőit:
Légzőrendszer
Bár a kétéltűek még mindig függnek a víztől, főként a szaporodásukhoz, kopoltyújuk nincs. Légzőrendszerük alapvetően tüdőből, szájból és bőrből áll, az utóbbi kettő a bőrlégzésnek felel meg.
A kétéltűek tüdeje kevés belső osztással rendelkezik. A tüdőlégzés nyomáspumpáló mechanizmussal történik. A békák megtöltik a termést levegővel, becsukják az orrlyukakat és befelé kényszerítik a levegőt, a szájpadlást pedig kinyitják, hogy a levegő bejuthasson és felfújhassa a tüdőt.
A bőrlégzésben a száj és a bőr vesz részt, és jól vaszkularizált, a gázcsere felületeit képezi, a bőr pedig áteresztő, ami vízveszteséghez vezet. Ez azt mutatja, hogy a békáknak szükségük van arra, hogy valamilyen vízi ökoszisztémához közel legyenek.
Szaporodási rendszer
A teljesen szárazföldi kétéltűeknél a megtermékenyítés belső, és nincs metamorfózis. Az anurán kétéltűeknél, például a békáknál és a varangyoknál pedig a megtermékenyítés külső, és a hímek hangos kommunikációja vonzza a nőstényeket.
A szaporodás az az időszak, amikor a kétéltűek leginkább függnek a víztől. Visszatérnek a vízi környezetbe, ahol a hímek és a nőstények egyesülnek, és a petéket (nőstények) és a spermiumokat (hímek) együtt a vízbe juttatják, így történik a külső megtermékenyítés.
Ettől kezdve a megtermékenyített petéket zselatinos hártya veszi körül, és körülbelül 84 óra elteltével az embrió átalakul lárvává, az ebihallá, amely kikel és megkezdi metamorfózisát.
Idegrendszer
A kétéltűeknek agyuk és gerincvelőjük van. Látásukat a táplálék felkutatására használják, könnymirigyeik és mozgó szemhéjuk pedig segítenek tisztán és védetten tartani a szemfelszínt. A tapintás, a szaglás és az ízlelés érzékszervei jól fejlettek.
Emésztőrendszer
A kétéltűek emésztőrendszere a szájjal, a nyelvvel és a fogakkal kezdődik, amelyek kicsik, és nem a táplálék megrágására szolgálnak, hanem inkább arra, hogy megakadályozzák a zsákmány kiszabadulását a szájból.
A nyelv viszkózus anyagot termel a zsákmány megtartására és megkenésére, amelyet aztán lenyelnek. A kétéltűek nyelvüket gyorsan a zsákmány felé vetik, és a zsákmányt egészben lenyelik. Az emésztés a gyomorban és a bélben történik.
Kiválasztó rendszer
A kétéltűek pisilnek? Igen, a felnőtt állatoknak van egy pár veséjük, amelyek megszűrik a vért és karbamidban gazdag vizeletet termelnek, az ebihalak pedig ammóniát választanak ki. A kétéltűeknek van kloákájuk.
A vesék hátoldalon helyezkednek el, és a békák e rendszerének érdekessége, hogy amikor vízben vannak, az áteresztő bőrükön keresztül leadják a felesleges vizet. A kétéltűek kiválasztása jelenleg forró téma a kutatók számára.
Keringési rendszer
A kétéltűek kettős keringéssel rendelkeznek, amely a tüdő- és a szisztémás rendszerből áll.
A pulmonális keringésben, amelyet kis keringésnek is neveznek, a vér a tüdőartériákon keresztül távozik a szívből, a tüdőbe jut, ahol oxigénnel telítődik, majd a tüdővénákon keresztül visszatér a szívbe.
A nagy keringésnek nevezett szisztémás keringésben az oxigéndús vér az aorta artérián keresztül hagyja el a szívet, és az egész testben szétoszlik, majd a venae cavae-n keresztül visszatér a szívbe. Bár csak egy kamra van, ez megakadályozza, hogy a testből érkező vér keveredjen a tüdőből érkező vérrel.
Egyéb kétéltűek jellemzői
Az eddig látott tulajdonságok mellett a kétéltűek számos sajátossággal rendelkező állatok. Ezek közül néhányat az alábbiakban megnézünk:
Élelmiszer
A kétéltűek lárvaformái általában növényevők, és a vízben lebegő apró növényekkel táplálkoznak; a kifejlett formák általában húsevők. A kifejlett állatok rovarokkal, férgekkel és kisebb gerincesekkel táplálkoznak.
Metamorfózis
A metamorfózis a lárvából felnőtté válás. A kétéltűeknél, például a békáknál a metamorfózis megtörténik. Néhány nap múlva az ebihal kiszabadul a zselatinos kapszulából és megkezdi átalakulását. Az újonnan kikelt ebihal a test elülső részén található tapadókorongok segítségével a vízi növényzethez rögzülve él.
Lásd még: Ismerje meg a belga juhászkutyát: típusok, ár, gondozás és még sok minden másAz ebihalnak farka és kopoltyúja van, és növényekkel és algákkal táplálkozik. A metamorfózis során először a hátsó végtagok jelennek meg, majd a mellső végtagok. A farok és a kopoltyúk visszaszívódnak, és kifejlődik a tüdő. Ekkor válik a kétéltű felnőtté. A metamorfózis során a száj és az emésztőrendszer is átalakul, hogy alkalmazkodjon a felnőtt állatok húsevő szokásaihoz.
Mozgás
Vannak kétéltűek, amelyek ugrálva mozognak, mint például a békák, varangyok és varangyok, vannak, amelyek gyalogolnak, mint például a szalamandrák és a gőték, és vannak, mint például a cecilusok, amelyeknek a kígyókéhoz hasonló a mozgásuk.
A békák és varangyok a legtöbb állattól nagyon eltérő mozgásformával rendelkeznek. Ugráshoz alkalmazkodott testükkel a hátsó végtagjaik megnyúltabbak, mint az elülső végtagok, és ezeket használják az állat mozgatására. Ezt a fajta mozgást az evolúció egyik formájának tekintik ezen állatok számára, mivel így menekülnek el a szárazföldi ragadozóik elől.
A kétéltűek osztályozása és példái
A kétéltűek a Chordata törzsbe és a kétéltűek osztályába tartoznak, három rendre oszlanak, amelyeket a farok és a lábak jelenléte jellemez. Az alábbiakban az ebbe az osztályba tartozó három rendet fogjuk látni:
Rend Urodela:
Ezt a rendet a farok (oura=fark) jelenléte jellemzi, más néven "caudates". A kétéltűek hosszúkás testű, négy, a mozgásra használt lábbal rendelkező kétéltűek képviselik.
Legjobb példányaik a szalamandrák, például a brazil Bolitoglossa altamazonica faj. Általában 15 cm-nél rövidebbek, többnyire szárazföldi állatok és húsevők, egyes fajoknál csökevényes lábakkal vagy azok hiányával. A szaporodás általában belső megtermékenyítéssel történik.
Anura rend
Ez a kétéltűek legváltozatosabb rendje 3500 leírt fajjal. A farok nélküli kétéltűek (a=farok nélküli; oura=fark), mint például a békák, varangyok és békalábúak képviselik, amelyekre a farok hiánya és az ugró mozgás jellemző.
A békák teste robosztusabb, míg a varangyoknak hosszabbak a hátsó végtagjaik, a békáknak pedig az ujjaik végén tapadókorongok vannak, mint kis golyók. Néhány példa erre az Atlanti-óceán közismert aranybékája, a "Brachycephalus didactyla", amely felnőtt korában kevesebb mint 1 cm-es.
Gymnophiona rend
Kétlábúak, azaz lábatlanok, testük hosszú, féreg alakú. Vízi környezetben vagy a talajba vájt alagutakban élnek. A vakkígyók, a köznyelvben vakkígyóként ismert cecilusok képviselik őket. Megtermékenyítésük belső úton történik, petéket raknak, lárváiknak kopoltyújuk van, és metamorfózison mennek keresztül.
A kétéltűek valódi jellemzői és mítoszai
Most már tudod, hogy a kétéltűek nem célozzák meg a zsákmányukat és nem tüsszentik ki a mérget. Ez egy mítosz! A kétéltűek védekező tulajdonságokkal rendelkeznek ragadozóikkal szemben, és az általuk termelt anyagok a zsákmány és ragadozó közötti kapcsolat részét képezik.
Amint itt látható, Brazíliában sokféle, főként az Anuro rendbe tartozó kétéltű, mint például a békák, varangyok és a békalábúak, megtalálhatóak. Jellemzőjük, hogy életüket szakaszokra osztják, és különböző környezetben élnek, például édesvízi és szárazföldi ökoszisztémákban, ami érzékenyebbé teszi őket az antropogén hatásra.
Ez azt mutatja, hogy a "béka megcsókolása" nem változtatja őt herceggé, de elgondolkodtat bennünket az állatok e csoportjának megőrzésének nagy jelentőségéről, a brazil bioszférák és az egész világ természetes egyensúlyának fenntartása szempontjából.
