Tartalomjegyzék
A Coelacanth egy igazi élő kövület!
A coelacanth egy titokzatos lény, amely a biztos kihalásból emelkedett ki. Azért nevezik fosszilis halnak, mert felépítése több ezer évre nyúlik vissza, és különböző állatok élő őse. Ebben a cikkben többet fogunk megtudni erről a nagyon érdekes élőlényről. Megismerjük különböző tulajdonságait, táplálkozását, élőhelyét és viselkedését is.
A Coelacanthnak nagyobb jelentősége van, mint azt a külseje sugallja. Mivel élő kövület, segíthet megérteni az emberi tevékenység hatásait, és védelmi intézkedéseket hozhat a tengeri élővilág számára. Ezt, és még többet az élő kövületről az alábbiakban olvashatod.
A tüskésbőrűek általános jellemzői
Forrás: //br.pinterest.com A Coelacanth olyan tulajdonságokkal rendelkezik, amelyek a mai halaknál már nem léteznek. Ebben a témában végigkövetjük ennek az állatnak az egyedi jellemzőit, a nevétől kezdve a testfelépítésén keresztül egészen az élőhelyéig.
Név
A halat 1938 körül fedezték fel. Az akkori technológia korlátozott volt, az igazolási folyamat pedig időigényes, így eltelt némi idő, mire megerősítették, hogy egy már ismert és kihaltnak hitt fajról van szó.
1939-ben egy kutató teljes leírást adott, és azt állította, hogy egy már kihaltnak hitt fajról van szó. J.L.B. Smith professzor tisztelgett a halat felfedező kutató, Courtney-Latimer előtt. A halat ezért tudományosan Latimeria Chalumnae-nak nevezték el.
Vizuális jellemzők
Mivel a Coelacanth élő kövületnek tekinthető, olyan állatnak, amely az evolúció múltbeli szakaszaiban lenne, egy mai halhoz képest egyedülálló tulajdonságokkal rendelkezik. Teste például szokatlan: képes kibontani a koponyáját és drasztikusan megnövelni a szája méretét, uszonyai pedig húsosak és lebenyesek.
Lásd még: A világ legszebb macskái: nézze meg a 20 fajtát tartalmazó listátEzek az uszonyok úgy nyúlnak ki a testéből, mintha lábak lennének, és váltakozva mozognak. Pikkelyei vastagok, ami addig csak a kihalt halaknál volt jellemző. Az arcán egy elektromos érzékszerv is található, amellyel érzékeli a körülötte lévő más halak jelenlétét.
Élelmiszer
A coelacanthok olyan halak, amelyek nagy mélységben, körülbelül 150-240 m mélységben élnek. A sziklás partok és a vulkanikus szigetek közelében szeretnek tartózkodni. Mivel a tengerfenéken élnek, az ott található élőlényekkel táplálkoznak.
Gyakori tápláléka a halak, tintahalak, tintahalak, polipok és más, az óceán fenekén élő fejlábúak. A Coelacanth leselkedő állat, passzívan várakozik, és megtámadja az esetleg észrevétlenül bolyongó zsákmányt. A támadás módja az, hogy hirtelen kinyitja a száját, és felfalja a gyanútlan zsákmányt.
Elterjedés és élőhely
A coelacanthok szeretik a mérsékelt égövi vizeket, mivel ott a hőmérséklet csak kis mértékben változik. Ami a mélységet illeti, az úgynevezett "szürkezónák" lakói, vagyis azoké, ahová a napfény nem tud behatolni, ezért nagyon sötétek.
A coelacanthok számos helyen elterjedtek, például a Comore-szigeteken, Afrika keleti partvidékén és Indonézia közelében. Előszeretettel tartózkodnak víz alatti barlangokban, víz alatti láva lelőhelyek közelében.
Halak viselkedése
A coelacanth is gyanús élőlény, és nem csoda, hogy a kutatók sokáig nem vették észre. Ha ehhez hozzávesszük, hogy az óceánok félhomályos zónáiban, pontosabban víz alatti barlangokban él, akkor egy nehezen azonosítható állatot kapunk.
A coelacanthok általában éjszakai életmódot folytatnak, ami szintén megnehezíti a velük való találkozást. Barlangjukból általában csak táplálékkeresés céljából jönnek elő. Vadászat közben pedig lesben állnak, azaz álcázzák magukat vagy elrejtőznek, hogy zsákmányukat váratlanul kapják el. Mindezen tulajdonságaik miatt a coelacanth rendkívül kockázatos hal, és inkább rejtőzködik.
Szaporítás
A Coelacanth szaporodási modellje ovoviparos, amely az anyapete belső megtermékenyítéséből, majd az embriók belső vemhességéből áll. A születés teljesen kialakult és fejlett utódokban csúcsosodik ki.
A vemhesség alatt az utódok az őket körülvevő sárgájacskával táplálkoznak, szó szerint megeszik a "tojást", amelynek részei. A vemhesség akár egy teljes évig is eltarthat, és az anya 8-26 egészséges kölyköt hozhat világra.
Néhány érdekesség a Coelacanth-ról
Forrás: //br.pinterest.com Az állattörténeten belül nagyon ritka, hogy egy már kihaltnak tekintett élőlény "feltámadjon a hamvaiból". A Coelacanth teljesen különbözik óceáni rokonaitól. Ezért ebben a részben olyan érdekességekről és jellegzetességekről fogunk beszélni, amelyek a Coelacanth-t egy egészen más állattá teszik.
Már kihaltnak tekintették
Nem véletlenül nevezik a coelacanth-t "élő fosszilis halnak" is. Sokáig úgy hitték, hogy kihalt élőlény, mert az ilyen állatok fosszíliái körülbelül 400 millió évvel ezelőttre nyúlnak vissza. Ezért elképzelhetetlen volt, hogy élő példányt találjanak ebből a fajból.
Azonban 1938-ban, pontosabban Dél-Afrika partjainál egy halászhálóba akadt az egyikük. Szerencsére a hajó kapitánya ismert néhány kutatót, és gyorsan kapcsolatba lépett velük. Szükség volt arra, hogy egy szakember rámutasson, hogy ez a faj kihaltnak számít, hogy az élőlény megkapja a neki járó elismerést és figyelmet.
A faj fosszilis emlékei
A Coelacanthok viselkedését és genetikai fejlődését bemutató minták birtokában támpontokat kaphatunk az éghajlatváltozás folyamatáról és arról, hogy az hogyan befolyásolhatta a faj egyedszámát. A Coelacanthok mérsékelt égövi vizek iránti preferenciája már olyan nyom, amely az éghajlati ingadozásokra való érzékenységre utal.
Van egy kutatócsoport, amely azt állítja, hogy a coelacanthok élőhelyének megértése segít pontosabb éghajlatvédelmi intézkedések kidolgozásában. Ha egyszer sikerül megérteni, hogyan tűntek el a fosszilis halak, könnyebbé válik más tengeri fajok megőrzésének elősegítése.
Ennek a halnak az evolúciója lenyűgöző
Bármennyire is élő fosszíliának nevezik a coelacanth-t, evolúciós története ellentmondásos. Számos hipotézis egybehangzóan magyarázza, hogyan történt ennek a halnak az evolúciós folyamata. Ez azért történik, mert számos, a mai halakhoz képest szokatlan tulajdonsággal rendelkeznek, ami több kérdést vet fel, mint választ.
Lásd még: Shih Tzu mini: tényleg létezik ez a kutyafajta?Különböző kérdések és viták közepette a tudósok egyetértenek abban, hogy a porcos halaktól eltérő csontos halról van szó, és hogy a tetrapodák, az ősi négylábú gerincesek egyik láncszeme lenne, ami végül a Coelacanth-t a primitív szárazföldi állatok egyik lehetséges ősének tekinti.
Akár egy évszázadnyi élet
A coelacanth egy olyan élőlény, amely történelmet hordoz magában. Az ókorban az életciklusok hosszabbak és elhúzódóbbak voltak, és a fosszilis hal erre az időszakra emlékeztet. Korábban úgy gondolták, hogy a coelacanth csak 20 évig élt. A pikkelyeiken lévő, a fák évgyűrűihez hasonló jelek alapján végzett vizsgálatok azonban arra utalnak, hogy akár 100 évig is élhetnek.
Mivel rendkívül hosszú élettartamúak, becslések szerint csak életük felét követően szaporodnak. Ehhez jönnek még más elemzések, amelyek szerint a vemhesség akár öt évig is eltarthat.
Megőrzési státusz
A Coelacanths természetvédelmi helyzete némileg bizonytalan, mivel nagy mélységekben élő hal, és nem túl pontos a számának becslése. A kutatók merüléseket végeztek az élőhely állapotának tanulmányozására és a Coelacanths megszámlálására.
Átlagosan 60 egyedet találnak számlálásonként, de ez a szám az évszaktól függően 40-re is változhat. Ezért az általános becsült egyedszám, figyelembe véve azokat a területeket, ahol már megtalálták őket, 600 és 700 egyed között mozog, ami egy komolyan veszélyeztetett fajra jellemző.
Fogyasztás szempontjából nem annyira érdekes
A "coelacanth" kifejezés azt jelenti, hogy "üreges gerinc", mivel az állat hátgerincét folyadék tölti ki. Ha ehhez hozzávesszük, hogy az anyagcseréje részeként olajsejtek vannak a testében, akkor egy nyálkás élőlényt kapunk, annak ellenére, hogy csontos halról van szó.
Mindezek a tulajdonságok rendkívül kellemetlen ízt kölcsönöznek a Coelacanthnak. Becslések szerint még a cápák sem eszik meg az erős íze és az esetlegesen betegségeket okozó hatása miatt. Ezért emberi fogyasztásra nem tartják életképesnek, nemcsak a magas olajossága miatt, hanem a betegségek átvitelének lehetősége miatt sem.
A Celacanth maga a történelem!
A Coelacanth egy állat formájában a biológia és a klimatológia lehetősége. Ritkán fordul elő, hogy már kihaltnak tekintett állatokat láthatunk újra, még ritkábban olyat, amely több ezer éves szerkezetekkel rendelkezik.
Sok minden, amit eddig hittek a Coelacanth-ról, megváltozott az újraéledése óta. Változott a becsült életkora és a szaporodási képessége. Mindezt kiegészítve azzal, hogy az évek során végbement vándorlása az éghajlatváltozás térképét adja, ez egy olyan állat, amely történetet mesél.
Az élő fosszília egyértelmű nyomokat mutat arra vonatkozóan is, hogyan történhetett az evolúciós folyamat. Miközben egyes kérdésekre választ ad, más kérdéseket vet fel azzal kapcsolatban, hogyan kapcsolódnak össze az állatok fejlődésének láncszemei. Ezek a tulajdonságok megkülönböztetik a Coelacanth-t minden ismert állattól, élő, megfigyelhető fosszíliává teszik, és egy lépéssel tovább viszik az emberi megértést.
